A portyázó cica

Akár a vacsorájukat üldözik, akár a porcicákat, a macskák imádják a fogócskát. A nagymacskák, például az oroszlánok vagy a gepárdok is úgy tanulják meg becserkészni és elejteni zsákmányukat, mint kisebb rokonaik: gyakorolnak. A napi játék közben sajátítják el a követés, üldözés, vetődés és széttépés mozdulatait.

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy kiscica remegő hátsó lábaira emelkedik, hogy egyik játszótársa fölé magasodhasson, a cicák egész életükben lelkesen reagálnak a mozdulatokra, a fény és árnyék játékára, és lenyűgözi őket a meglepetés ereje.

A lopakodás gyakorlata

Bármilyen meglepően is hangzik, a cicáknak még a lopakodást is gyakorolniuk kell. A vadonban élő rokonaik gyakran azért maradnak éhesek, mert a zsákmányuk gyorsabban és messzebbre tud futni. Nekik csak annyi esélyük marad, hogy macskaösztöneikre hallgatva besimuljanak környezetükbe, és moccanás nélkül várják ki, míg egy óvatlan zsákmányállat arra téved.

A cicáknak sok lenyűgöző tulajdonságuk van, melyek idővel fejlődnek ki. Egy érett macska szeme háromszor annyi fényt fog fel, mint az emberi szem. Ötször jobb a hallásuk is. Sőt, a hallásuk pontosabb – főleg, ha magas hangfekvésről van szó –, még a legkiválóbb kutyáénál is.

Üldözd, ugorj, kaparintsd meg!

Bár nekik az ételükről nem kell gondoskodni, a házimacskák játék formájában űzik a vadászatot. Ahogy az emberek esetén a sportolás felélénkít, a különböző életkorú cicák a játék révén maradnak egészségesek és fittek. Sokat segít abban is, hogy ne unatkozzanak, ami szófogadatlansághoz vezetne.

Ezért a cicás gazdiknak rengeteg játéklehetőségről kell gondoskodniuk, méghozzá olyanokról is, melyek a cicát fizikai aktivitásra ösztönzik. Ha nem tudja kiélni az ösztöneit, a cica magatartása rombolóvá válhat, vagy teljes letargiába süllyedhet.

Úgyhogy legközelebb, ha a cica rá akarja venni, hogy szedje elő a játékokat, ne álljon ellen! Hiszen mind a kis, mind a nagyobb cicáknak szükségük van a játék jelentette ingerekre, hogy lehető legjobb formájukat hozhassák.