Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosságának 61 %-a, a macskák 19-40%-a, a kutyák 24-45 %-a túlsúlyos vagy kövér. Sajnos a tulajdonosok ezt gyakran észre sem veszik, vagy ha mégis, akkor sem tartják betegségnek, legfeljebb esztétikai hibának. A helyzetet nehezíti, hogy gyakran a kövér kutya gazdája is túlsúlyos, hiszen hasonló az életmódjuk és táplálkozási szokásaik. A gazda úgy eteti kutyáját, ahogyan ő maga is táplálkozik: sokat, sokszor, egészségtelen és hízlaló táplálékot, ehhez társul a mozgásszegény, kevéssé aktív életmód, így mindkettőjükre ugyanazok a veszélyek leselkednek. A túlsúly számos betegség okozója lehet,  végső soron pedig a várható élet hosszát is csökkentheti. Azt pedig senki sem szeretné, hogy kedvencétől azért kelljen hamarabb megválnia, mert nem tud a kondíciójára figyelni.

Az öregedés az élet veljárója. Az életkor hosszát azonban génjeink csak 25 % ban határozzák meg. A többi, 75 %-ot a környezeti hatások, életforma, táplálkozás, stress, ember - állat kapcsolatok befolyásolják, tehát ha ezeken javítani tudunk ebben a korban, azzal befolyásolhatjuk az életkort.
Az elmúlt évtizedben a kutyák átlagéletkora átlagosan 25 %-kal nőtt, pld. a 6 évnél idősebb macskák száma megduplázódott, ami azt jelzi, az állatok egyre tovább élnek, egyre több gondoskodást igényelnek idősebb korukban.

A különböző kutyafajták testmérete rendkívül tág határok között mozog. Tápanyag és energiaigényüket viszont alapvetően meghatározza a méretük. Az egyszerűség kedvéért a kutyákat felnőttkori testméretük szerint három nagy csoportba osztjuk: kis testű fajtáknak tekintjük azokat, amelyek felnőttkori testsúlya nem haladja meg a 10 kg-t, közepesnek azokat, melyek felnőttkori súlya 10-25 kg között van, a nagytestű fajták felnőttkori súlya pedig több, mint 25 kg. A növendék kor vége, illetve a felnőtt kor kezdete a különböző méretű fajtáknál eltérő. Általánosságban érvényes, hogy a nagyobb fajták növekedése később fejeződik be, mint a kis vagy közepes fajtáké. A kis és közepes kutyákat kb. 1 éves koruktól, a nagytestű fajtákat 1,5-2 éves koruktól tekinthetjük felnőttnek. A fordítottja igaz az öregedésre: a kistestű fajták késöbb, a nagyobbak korábban kezdenek öregedni. Egy kistestű kutyát kb. 7 éves kora után kezdünk idősnek tekinteni, míg egy nagytestűt már 5-6 éves korától. Ennek megfelelően változnak az igényeik is.

A kölykök a megszületésük utáni első három hétben – szerencsés esetben – kizárólag anyatejjel táplálkoznak. Ebben az időszakban rendkívül fontos az első 24 órában a nagy ellenanyagtartalmú föcstej felvétele, mely megvédi a kiskutyákat azoktól a fertőző betegségektől, melyekkel a szuka életében már korábban találkozott. Ha a szukának nem termelődik elegendő teje, akkor a kiskutyák kiegészítő, kutyatejpótlóval történő etetésére lehet szükség. A harmadik hét után a kölykök már kóstolgatják anyjuk eledelét, ebben az időben elkezdhetjük tehát az etetésüket szilárd táplálékkal, kezdetben kiegészítésképpen az anyatej mellé, majd fokozatosan a kiskuyák teljes egészében átállnak a szilárd táplálékra a hatodik héttől. Ebben a - 3-6 hét közötti - időszakban célszerű az elválasztásra javasolt, un. starter tápok etetése. Ezek magas fehérje-, energiatartalma, nagyon jó emészthetősége, hasmenést megelőző, bélflórát stabilizáló összetevői segítik a zökkenőmentes átállást az anyatejről a kiskutyák szilárd táplálékára. Az elválasztás mindig kritikus időszak a kölykök életében. A hirtelen táplálékváltás emésztési rendellenességekhez, ennek következményeképpen pedig hasmenéshez vezethet, ami ilyen fiatal korban könnyen akár végzetessé is válhat. Az elválasztási időszakban jelentkező hasmenés azonnali állatorvosi kezelést igényel.

Táplálás a tenyésztési időszak alatt

A tenyésztői munka legizgalmasabb és legmeghatározóbb időszaka a tenyésztési szezon. A sikeres tenyésztési program célja:egészséges kölykök nevelése, a szuka egészségének megőrzése mellett. A kutya tenyésztésének sikerét befolyásoló faktorok: a) fajta, b, életkor/vemhességek száma, c) megtermékenyítés módja, d) táplálék.
A tenyésztés sikerét mind a kan, mind a szuka táplálása alapvetően befolyásolja: azt javíthatja, de meg is hiúsíthatja.

A takarmányozás olyan, mint a foci, mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá. Számtalan táplálással kapcsolatos tévhit kering a kutyatartók körében. Ezek egy része régebbi, azóta túlhaladott szakmai ismeretekből erednek, egy részük azonban minden alapot nélkülöz.

A legelső kérdés: házikoszt vagy gyári táp? Sokan máig a házikosztban „hisznek”, meggyőződésük, hogy a házilag elkészített eledel egészségesebb, jobb a kutyának, mint a kereskedelemben kapható kutyatáp, továbbá olcsóbb is. Ez a feltevés azonban több helyen is téves: vajon miért hiszik, hogy jobb alapanyagokat tudnak vásárolni, jobb receptúrával, jobb előállítási technikával valóban jobb eledelt tudnak olcsóbban biztosítani kutyájuknak? Kezdjük az alapanyagokkal. Honnan juthat egy állattartó jobb minőségű alapanyagokhoz, mint egy tápgyártó? Valóban minden szükséges összetevőt beletesz a házi kutyaeledelbe? Milyen recept alapján készíti az eledelt? Milyen arányban tartalmazza az egyes összetevőket?

A munkakutya teljesítményét alapvetően a génjei által meghatározott képességei, az elvégzett edzések során kialakult kondíciója és a táplálék határozza meg.
A megfelelő edzésprogram elvégzése alkalmassá teszi a kutyát a tőle elvárt feladat végrehajtására, az ehhez szükséges kondíció eléréséhez azonban megfelelő táplálásra, tápanyagellátásra, és elegendő energiára van szüksége. A munkakutyák táplálékának összeállításához komoly szaktudás szükséges, amihez nélkülözhetetlen mind a munkakutya élettani jellemzőinek, mind pedig a szükséges tápanyagoknak az ismerete.
A munkakutyák táplálásának főbb szempontjai: a tökéletes kondíció és egészségi állapot elérése, fenntartása.
A lehető legjobb teljesítmény előfeltétele a tökéletes testfelépítés, egészségesen működő szervek, a megfelelő erőnlét, energiával jól ellátott izomzat.

A bőr és a táplálék

A bőr és szőrzet állapota valamint a táplálék (minősége, összetétele, mennyisége) között szoros összefüggés van. Az egészséges bőr, szőrzet a helyes táplálás egyik fő „tünete”, ugyanakkor a táplásái hibák a bőr állapotának romlását, akár megbetegedését idézhetik elő.
Közismert, hogy a bőr, a kültakaró a szervezet első védelmi vonala, mely óvja a szervezetet a környezet hatásaitól. A bőr a szervezet legnagyobb szerve. Kölyök kutyák testsúlyának 24 %-t adja, de még felnőtt korban is eléri a testömeg 12 %-t.
A táplálék alapvetően meghatározza a bőr és a szőrzet állapotát, minőségét, egészségét. Ezen belül is az állati eredetű fehérjéknek, az esszenciális zsírsavaknak, az omega 6-3 zsírsavak arányának kulcsszerepe van a bőr anyagcseréjében. A szervezet napi fehérjeszükségletének 30 %-ára a bőrnek és szőrzetnek van szüksége. A szőrzet 95 %-a fehérje. A kutyák ragadozó őseire tekintettel állati eredetű fehérjét igényelnek táplálékukban.
A bőr a szervezet mindenkori egészségi állapotát tükrözi vissza. Egy átlagos állatorvosi praxisban - helytől , az évszaktól és a fajoktól függően - a bőr allergiás megbetegedései az előforduló dermatológiai esetek 50 %-át is kitehetik. Az elsődleges klinikai tünet az ugyancsak szembeötlő viszketegség. A bőr allergiás megbetegedéseinek sikeres diagnózisa és kezelése az állatorvosi páciensek jelentős hányada számára nagy megkönnyebbülést hozhat.